Ez a hétvége is elment. Természetesen a veszekedés sem maradhatott el, mivel én el akartam menni egy helyi bálba, de szerinte hétvégén maradjak itthon a családdal, hiszen egész héten dolgozok, alig vagyok itthon... Természetesen neki nem volt kedve jönni, mert ott számára vadidegen emberek vannak, és egyébként sem érezné jól magát...
Hát, kb ugyanolyan volt, mint a szilveszter éjjel... akkor is kb este hétkor már ágyban volt, 9 re aludt is, a gyerekkel megvártuk az éjfélt, én szépen becsókoltam egy üveg pezsit magamban, majd néztük a HBO-t...
Na szóval ugyanez volt a mostani is, korán elment lefeküdni, mi meg a gyerekkel tévéztünk, szórakoztunk ( ergo: a reklámok alatt ki tud nagyobb zsibit adni a másiknak, és lebirkózni az "ellenséget"). Ez ugye hanghatásokkal jár, nagy röhögésekkel, jajgatással, puffanással, amit C. nem tolerált, és folyamatosan kiabált ki a hálóból, hogy maradjunk nyugton... szóval ez a szórakozás is ment a levesbe..
A hétvége szinte sémára történik már... én pihenni szeretnék, feltöltődni otthon, ő folyamatosan beleköt mindenbe, és kb. 10 alkalommal elsüti, hogy unatkozik... Gyerek a szobájában, fülhallgató, és vagy youtube videót néz, vagy játszik valami stratégiai játékkal...
Bevallom, már nincs kedvem vele elmenni sehova... ha el is megyünk, kb 15 perc múlva jön a sírás, hogy oké, elég volt, menjünk haza, mert pisilnie kell, fázik, stb.. ha moziba megyünk, folyamatosan adjusztál minket a gyerekkel, és állandóan azt nézzük, amit ő akar...
Én kikapcsolódásképpen rátaláltam a fotózásra. Szeretek kattintgatni, kikapcsol, és emberek között is vagyok vele. Próbálom a gyereket is kirángatni a lakásból ezzel, vettem neki is egy gépet, és szereti is... már ha eljutunk oda, hogy kitegyük a lábunkat a lakásból...
Szóval alig vártam, hogy végre hétvégén is legyen hó, vasárnap már írtam is egy fotós ismerősnek - aki történetesen nőnemű lény -, hogy:
- Baaszki, végre havas minden, irány fotózni, jön a kölök is, és végre ellőjük azokat a képeket, amiket elterveztünk!
Nos a terv nem lett megvalósítva, mert C. egyből átváltott véres szájú féltékenységszörnybe, és azonnal letámadott, hogy a kurvámmal akarok találkozni, és menjek költözzek anyámhoz, ott kurvázhatok, csajozhatok kedvemre.. hozzáteszem, a fotós csajszi csak barát.. hihetetlen, de eszembe sem jutott, hogy megdugjam, vagy összemelegedjek vele. Szimplán kikapcsolódni jó, egy másik felnőtt emberrel beszélgetni, tanulni egymástól arról, ami érdekel...
Próbáltam C.-t is belevonni, hogy menjünk fotózni ki a természetbe, álljon modellt nekem, hogy gyakoroljam a portréfotózást, az emberek fotózását, plusz neki is szereztem egy gépet, hogy megörökítse azt, amit szeretne, úgy ahogy ő látja a világot.. kíváncsi is voltam rá, milyen képeket készítene, de sajnos nem jutottunk el eddig,mivel 10 perc után menjünk haza, hideg van felkiáltással sarkon fordult, és nulla képpel hazajöttünk...
Gyereknek természetesen azonnal elment a kedve mindentől, ment vissza a szobájába, élni a mostani tinédzserek online életét ( most komolyan, én működök rosszul, hogy arra vágyok, hogy 15 évesen menjen kicsit csavarogni? :-D ).
Egyszóval itthon töltöttem a hétvégét, a tv előtt dögölve, félig aludva, és néztem az ablakból a havas tájat, plusz a facebookon az ismerőseim képeit a bálról... közben hallgattam C.-t, hogy a testvérénél van az apja, és vele többet foglalkozik, és mi le vagyunk szarva, meg különben is, beszéljek az utca elején lakóval, hogy ne erre járjon el naponta 10x a házunk előtt a repedt kipufogós autójával, mert őt zavarja... és biztos direkt csinálja, hogy őt idegesítse, és a szembeszomszéd hajnalban danolászva jött haza, amire ő felébredt ( naná bakker, valószínűleg a bálból jött haza, jó volt a kedve... :D ), és különben is, unatkozik, menjünk ki a koripályára... mondtam neki, hogy oké, menjünk, de én nem tudok korizni, a gyerek sem ( 1x próbálta, úgy pofára esett, hogy kitört a foga, azóta eszébe sem jut a jégen csúszkálás... ), tehát az lesz, hogy csak ő csúszkál... max visszük a fényképezőgépet, és fotózgatjuk őt, ahogy siklik a jégen... az nem jó, mi is korizzunk... ebből lett egy veszekedés, a vége az lett, hogy megbeszéltük, ha akar menjen, mi nem megyünk... durca bevág, én egy köcsög vagyok, nem foglalkozom vele, nem szeretem, arra várok, hogy ő felforduljon, de abból nem eszek... egy szó mint száz, én döglöttem tovább a tv előtt, ő facebookozott, gyerek meg maradt a szobájában....