Hát sziasztok... Nem tudom, mi lesz ebből a blogból... Nem tudom, hogy végig csinálom e, vagy csak pár poszt születik, de sajnos nem tudom megbeszélni senkivel, ezért elmondom mindenkinek.

Kibeszélem magamból a mindennapok nyomorúságát, a harcokat, amiket vívok minden nap a feleségemmel..

Akkor röviden, mi történt eddig, és kik is a szereplői a blognak:

C., a feleség, huszonéves kora óta diagnosztizált skizofrén, kis üldözési mániával megspékelve.

F. a férj ( ez lennék én )

K. a gyerek, tinédzser

Mindketten 40 felett vagyunk életkorban.

A betegség alattomosan kúszott be az életünkbe, és a házasságunk idejére már gyógyszeres kezelés volt. Fiatal voltam, és idealista.. Szerelmes, ide nekem a világot, megváltom azt, és kitartok holtodiglan, holtomiglan, betegségeben, egészségben, míg a halál el nem választ.. Nem gondoltam bele, mire vállalkozom... immár több mint 20 éve együtt élünk, és a betegség jutott legfőképpen..

Eddig túl vagyunk 2 öngyilkossági kísérleten, 5 kórházi kezelésen, ebből 3 zárt osztályos volt... megszámlálhatatlanul sok gyógyszerelhagyás, folyamatos visszaesés, és egyre nehezebb visszatalálás jellemezte eddigi életünket. 1 válóper beadásom volt, a második öngyilkossági kísérletnél, mivel akkor már a gyerek is velünk volt, és úgy éreztem, nem tudok helytállni a feleségem mellett, plusz féltettem a gyereket is... De úgy alakult, hogy kiderült, a szüleihez nem mehet haza, vagyis csak rám számíthat... úgyhogy megráztam magam, és felvettem a szikla formát, ami ott áll mellette mindig, amibe kapaszkodhat, ami megtartja őt,és folyamatosan mellette van, bármi történjen is.

A "szikla project" eddig működött is, de ahogy a víz, úgy C. is kezdi felőrölni a követ, jelen esetben engem.. Már nem tudok úgy hozzá állni a dolgokhoz, mint régebben, kevésbé tolerálom a mindennapokat.. úgy érzem, belenyomorodok én is lassan az egész életbe, a folyamatos harcokba, amiket vívunk egymással. A pohár letételétől kezdve, a kifordított kabátig, C. nek mindenben jelentést kell keresnie, és az estek 90 százalékában talál is. Természetesen minden variációban én vagyok a hibás, és direkt csináltam, és azért, hogy őt kikészítsem, mert direkt ártani akarok neki...

Ez a hátsó szándék keresés nem csak felém van meg, hanem mindenki felé... bárki kerül a közelünkbe, ő azt nézi, mit akar ártani nekünk/neki, és elutasítóan viselkedik... ebből kifolyólag a baráti körünk kimerül a háziállatainkban, és a falban lakó egérkében.